-Na és mi lesz uzsira?-kérdeztem.
-Csinálj magadnak tojásrántottát.-vonta meg a vállát.
-De nincs tojás.
-Rendelj kínait...De végül is mit érdekelnének téged a tanácsaim...-hát ezt megkaptam tudom mire célzott még mikkor össze jöttem Ádámmal mondta hogy ez rossz döntés.Jaj de annyit segít nekem nem igaz olyan rosszul esik ez az egész mástól még okés lenne de ő MILÁN!Felszaladtam a szobámba és úgy döntöttem nem vacsizok.~Anyuék két nap múlva hazajönnek addig ez lesz?Nem szól hozzám majd Milán sőt rám se fog hederíteni hát ez így nem megy.De mit tehetnék.-gondoltam.Este csak hánykolódtam az ágyban és nem csak azért mert korgott a gyomrom.Milán miatt én nem bírom hogy ő most ilyen velem.Milán is fent volt,a nappaliban tv-t nézett.Na most mit tegyek.Az ég dörög és villámokat szór ilyenkor akárhány éves lehetek mindig félek kicsit,lecsörtettem Milánhoz aki ahogy elnéztem a fejét nagyon gondolkozott,leültem a földre elé mivel ő elfoglalta a kanapét mivel feküdt.Oda hajtottam a fejem ez mindig beválik.
-Viki ez most nem lesz hatásos.-mormogott Milán.
-Akkor mi lenne hatásos?
-Miért békültél ki vele?-nyögte mintha a hányinger kerülgetné a gondolattól is.
-A neve Ádám és azért mert szeretem.-fontam össze magam előtt a karom,Milán is felült.
-De átvert,megcsalt,ez neked nem elég ok?Ott volt neki még az a másik csaj és mi van ha most is van még egy valakije?Aki egyszer hazudott az fog újra!-tört ki Milán.
-Biztos hogy nem!Csak én vagyok neki nem ver át megint megígérte!-szíven ütött amit mondott mert van egy kis igaza,de attól még védtem Ádámot.
-Biztos?És miért vagy ilyen biztos mind ebben?Tegnap ha jól emlékszem még az ágyadon sírtál!Hogy tudtad ezt ennyi idő alatt átgondolni?-nevetett ki Milán de ez nem olyan nevetés volt,ez olyan nevetés volt amivel alázni szokott,hirtelen olyan szánalmasnak és kicsinek éreztem magam.
-Milán kérlek had tanuljak a saját hibáimból!-sírtam el magam.
-Tanulj csak!Csak az a baj hogy ez a szemét akárhányszor megcsalhat átverhet te mindig vissza fogod fogadni mindig!Ha most eleresztenéd ott lenne előtted a világ!Bármelyik normális fiút megkaphatnád!Aki igazán szeretne!
-Hagyj!Hagyj békén!-távolodtam el Milántól aki szó szerint zihált a sok üvöltözéstől.
-Rendben Viktória leveszem rólad a kezem tőlem ne várj segítséget!-üvöltötte Milán.Egyszer csak csengettek.-Nyitva!-szólt Milán most már kicsit lenyugodva.
-Sziasztok gyerekek zajt hallottam a szomszédból és mivel anyukátok mondta ha baj van nézzek át,ezért átjöttem valami baj van?-kérdezte kedvesen a szomszédunk Ildikó néni aki már nagyon idős.
-Kérdezze Vikit mert ő mindenben annyira nagyon biztos!-válaszolt Milán enyhén durván ezek után felszaladt az emeletre a szobájába.
-Elnézés testvér vita tessék nyugodtan vissza menni a házába jó éjszakát.-próbáltam menteni a menthetőt.Kikísértem Ildikó nénit és én is felszáguldottam az emeletre pontosan a bátyám után.
-Lenyugodtál?-kérdeztem.
-Észhez tértél?-tette fel a költői kérdést.
-Eddig is eszemnél voltam.
-Nem úgy tűnt.-mormogta.
-Megint kezded!
-Én?Mit kezdek?Próbállak jó útra terelni!
-Nem vagyok birka hogy terelni kéne.-ültem le mellé az ágyra.-Én csak azt mondom hogy szeretem adtam neki még egy esélyt.Majd elviseled.
-Nem rólam van szó ha nem rólad.Tudom hogy milyen szemét alakok mászkálnak az utcán.Én csak nem akarom hogy később megbánd mert megfogod.-sóhajtott.
-Mi van felcsaptál jósnak?Te se tudhatsz mindent.Nem házasságra készülök úgyhogy nincs baj.-simítottam meg az izmos vállait majd felnevettem.
-Az kéne még hogy összeházasodjatok a te kezed törném el.-dörmögte.
-Na kössz....
Nagy nehezen de vége lett ennek az egész veszekedésnek,egy kis dologból ekkora nagy parádé,nem si értem hogy lett de vége van és ez a lényeg.Később betettünk egy filmet és együtt megnéztük vagy is film közben elaludtunk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése