A béke

Hajnali háromkor már fent voltam elég csapzottan néztem ki smink lesírva a hajam kócos.Szakadt az eső Milán se volt itt szerintem már elindult az állat menhelyre megsétáltatni a kutyákat mivel ő ilyenekbe mindig segíteni akar.Anya és apa elutaztak.Egyedül voltam a lakásban,azért annyi megnyugtatott hogy itt van velem Szamóca a kutyám csodaszép nagy német juhász keverék.Valaki kopogott az ajtón.Talán Milán az?Ilyen hamar hazaért volna?Áhh az lehetetlen esőben is kiviszi azokat a kutyákat védett helyekre.Leszaladtam gyorsan.Újra kopogtak már sokkal erősebben szó szerint ököllel verték az ajtót.Ki lehet az?Kinyitottam az ajtót.Ádám volt ott szét ázott teljesen,először nem akartam beengedni de megesett rajta a szívem.
-Viki...-kezdte elég rekettesen
-Mit akarsz?-fontam össze a karom.
-Viki én nagyon sajnálom!-mentegetőzött.
-Azt hiszed ezzel bármit is elérsz?-nevettem fel zaklatottan.-Akkor szerintem nem csak most jutottam volna eszedbe.
-Hát...
-Mi van Szilvinél is voltál.-néztem rá de ő csak lesütötte az arcát.-Ha.Szánalmas vagy gondolhattam volna!
-Csak bocsánatot kértem tőle hozzád nem csak azért jöttem...
-Gyere a fiúk hülye dumájával "én azért jöttem hogy újra kezdjük mert szeretlek". Ha szeretnél nem csaltál volna meg te marha!
-Ezt hagyd abba!-nézett mélyen a szemembe.-és mi van veled ha szeretnél megbocsátanál!
-Bocsásson a halál!-üvöltöttem.
-De Viki hidd el szeretlek és ez nem vicc.
-Hány lánynak mondtad ugyan ezt?
-Soknak de neked komolyan!
-Jah persze!
-Viki...
-Igen az a nevem-mondtam gúnyosan
-Adj még egy esélyt.-lépett előre egyet,erre én reflexből hátra léptem kettőt.
-Nem!Nem!Menj ki Ádám hagyjál békén szerettelek most is szeretlek nehogy azt hidd de hihetsz azt amit akarsz a lényeg ugyan az megcsaltál szóval szervusz gondolom tudod a haza vezető utat!
-Akkor a suliban találkozunk.-próbált megölelni.
-Hidd el nem fogunk.-löktem arrébb majd rácsaptam az ajtót.Felrohantam az emeletre majd megragadtam a telefonom ráírok Bellára gondoltam.De jött egy üzenetem.
-Remélem Bella.-szorítottam könyörgőre a kezem.De nem ő volt ha nem Ádám.
 Viki!Szeretlek de ha nem válaszolsz tudni fogom hogy te már nem szeretsz,akkor én még keresni foglak!Ne hidd hogy megúszod!:-) Szeretlek szeretlek szeretlek!Sok sok csók cica!U.i:Vissza szerzem a szíved!

-Eszetlen barom motyogtam.-motyogtam.Komolyan azt hiszi hogy nem szeretem ez egy akkora idióta még szép hogy szeretem de változzon.Rá írtam Bellára.
Én:s.o.s. hívj!
Bella az idő ellenére 2 percen belül hívott.
-Mi a baj?Leszállt rólad az a hülye?Hogy vagy?-tett fel szinte ezernek tűnő kérdést Bella.
-Nem,nem itt volt Bella!Eljött a házunkhoz és...-csuklott el a hangom-Bella!Én szeretem mit tegyek így nincs ingerem vissza fogadni!
-Ne fogadd vissza elfelejted!
-De szeretem nagyon és ez ellen nem tudok tenni!
-Lehetetlen nem létezik!
-Éljem le nyomorban az életem ? Az jobb lesz....
-Hát akkor fogadd vissza.Adj akkor neki egy esélyt!
-Igazad van köszi Bells!-letettem és vissza írtam Ádámnak.

Szeretlek te idióta nincs nekem 2 szívem :$ Ha adok egy esélyt akkor ugye már nem fogsz átverni??

Pár perc múlva jött a válasz:

Soha!<3

Fél hétkor elindultam a suliba mintha mi sem történt volna.De ez nehéz volt.